EKHO | Kinek jó és mennyibe kerül?

Nem azért szeretjük, mert olyan költői, hanem azért, mert kedvező feltételekkel lehet vele leróni adókötelezettségeinket, és könnyen kiszámítható.

Elég volt a színlelt szerződésekből!

Az ekhót azért alkotta meg a döntéshozó, mert megelégelte a színlelt szerződéseket: a munkáltatók és a munkavállalók jellemzően azért kötnek ilyet, hogy kedvezőbb adózási feltételekkel kerüljön a munkáért járó fizetés a dolgozó zsebébe. Munkaszerződés helyett megbízási, vállalkozási szerződést kötnek, hogy így mentesüljenek bizonyos közterhek megfizetése alól – csakhogy ez sokszor a munkavállalónak hátrányokat jelenthet (hogy mást ne mondjunk: hivatalosan nem lesz például szabadsága). Az ilyen fajta „költségkímélő” megoldás ráadásul jogellenes, egy ellenőrzés esetén bírság jár érte, és még a pályázati rendszerből is kizárhatja magát a megbüntetett munkáltató.

Ki választhatja?

A jogszabály tételesen felsorolja azokat a foglalkozásokat, tevékenységeket, amelyek művelői választhatják az ekhót. Alapvetően úgy összegezhetnénk: a művészeti területen dolgozók, a média dolgozói, illetve a sportból élők számára érhető el ez a kedvező adózási forma. Választhatják tehát hangmérnökök, műfordítók, zeneszerzők, színészek, maszkmesterek, tévéhíradó-szerkesztők és újságírók, sportedzők és NB I-es labdarúgók is, hogy csak néhány példát hozzunk.

Van még néhány feltétel: talán a legfontosabb, hogy nem a teljes jövedelemre lehet alkalmazni az ekhót, rendelkezni kell olyan bevétellel is, ami után „hagyományosan”, az általános szabályok szerint fizetjük meg az adót. Praktikusan tehát egy ekhós munkaszerződés úgy néz ki, hogy a minimálbér után a munkáltató és a munkavállaló a szokásos terheket fizeti, az e fölötti részre viszont csak az ekho terheli őket.

Azért a minimálbért érdemes választani (és nem mondjuk csak havi 10 ezer forint után fizetni a szokásos terheket), mert az ekho csupán meghatározott nagyságú bevételre alkalmazható. Az alapesetben maximális 25 milliós bevételre pedig akkor ekhózhatunk, ha legalább az éves minimálbér után „hagyományosan” adóztunk. Ha ez a bevétel nem éri el az éves minimálbér összegét, arányosan csökken a 25 milliós ekho-határ is. Emellett ha az ekhós bevétel teljes mértékben munkaviszonyból származik, kötelező előírás, hogy csak a jövedelem minimálbért meghaladó része után lehet ekhózni – hacsak más munkaviszonyban már nem adóztunk legalább a minimálbér után.

Persze a leglényegesebbek mellett van még néhány szabály, ami korlátozza az ekhózók körét – a bért például csak forintban lehet kifizetni ilyen esetekben. Érdemes ezeknek is utánanézni a jogszabályban.

Mit vált ki?

Az ekho lényege, hogy nem kell bajlódni a különböző közterhekkel, csak egyféle adót kell fizetni – ezzel ugyanis a munkáltató teljesíti a szociális hozzájárulási adót és más közterheket, a munkavállaló pedig a tb-járulékokat és az szja-t is.

Mennyit kell fizetni?

Az ekho alapja a teljes ekhós bevétel (az áfafizetésre kötelezett adóalany esetében az áfával csökkentve); a munkáltató ennek 20 százalékát fizeti be a költségvetésbe (ha bérként fizetné ki, 27 százalékot kellene fizetnie). A munkavállaló pedig 15 százalék ekhót fizet a bruttó bére után.

Hátrányok: nincs táppénz és kevesebb lesz a nyugdíj

Az ekhónak persze vannak azért hátrányai is: az ekho megfizetésével ugyanis nem lehet jogosultságot szerezni a táppénzre. A nyugdíj megállapításánál pedig a 15%-os ekho-alapnak csak a 61%-át (és az általános szabályok szerint adózó jövedelemrész, jellemzően a minimálbér egészét) lehet majd figyelembe venni.

Megosztás: