Type 1 diabetes and bone metabolism.
Belgyógyászati Klinika,1 Szt. Imre Kórház, IV. Belosztály,2 Károlyi Kórház, I. Belosztály,3 Szt. János Kórház, II. Irodalmi adatok felvetik, hogy a D-vitaminbevitel, a 25 OH D3-vitaminszint és a D-vitaminreceptor allélvariációi polimorfizmusai kapcsolatban állnának a diabetes mellitus kialakulásával.
A jelen összefoglalás ennek bizonyítását tűzte ki célul, részben irodalmi, részben saját, kísérletes eredmények alapján. Kulcsszavak: D-vitamin, D-vitaminreceptor, kalcium, 1-es típusú diabetes mellitus, 2-es típusú diabetes mellitus, osteoporosis, genetika Calcium metabolism and diabetes mellitus: the role of vitamin D and calcium in the pathogenesis of diabetes mellitus, the association between diabetes mellitus and osteoporosis Summary Vitamin D and its receptor complex - as a transcription factor - play a role not only in the calcium metabolism: vitamin D is an antiangiogenic, as well as an antioncogenic factor, has an immunmodulatory effect and may play a regulatory role in the insulin secretion of type 1 diabetes and bone metabolism beta-cell.
Several data show an association between the vitamin D intake, 25 OH D3 vitamin levels, vitamin D receptor gene polymorphism and diabetes mellitus. The paper, based on literary data and own results type 1 diabetes and type 1 diabetes and bone metabolism metabolism an overview about the role of vitamin D and calcium metabolism in the pathogenetic process of diabetes mellitus. Keywords: vitamin D, vitamin D receptor, calcium, diabetes mellitus type 1 and 2, osteoporosis, genetical factors A D3-vitamin és a kalcium inzulinszekrécióban betöltött szerepét először humán megfigyelések vetették fel.
Azokon a földrajzi területeken, ahol a D3-vitamin ellátottság alacsony pl. Skandinávia a glukózintolerancia, a metabolikus szindróma és a diabetes mellitus előfordulása is gyakoribb. A kérdés azonban fordítva is felmerül, azaz sokan diabetes mellitushoz társulva írnak le zavarokat a kalcium- és D3-vitamin-anyagcserében. Régóta ismert, hogy az intracelluláris kalcium szerepet játszik az inzulinszekréció mechanizmusában, mégpedig a Ca-ATP-áz enzimen keresztül.
Nem meglepő tehát, hogy diabetesben a Ca-ATP-áz működésének type 1 diabetes and bone metabolism találták béta-sejtekben, de zsírsejtekben, sőt osteoblastokban is.
Ennek mechanizmusa a következő: T2DM-ben a béta-sejtekben emelkedett az intracelluláris kalciumion-koncentráció, míg az extracelluláris ionos kalcium szintje alacsony. Egy közlés szerint a táplálékkal felvett kalcium korrigálta az említett eltéréseket azaz fokozta a Ca-ATP-áz korábban csökkent működését ,3 és mérsékelte a zsírsejtek számát is. Ez, ismerve az elhízás és az inzulinrezisztencia kapcsolatát, döntő fontosságú.
A fentiek ismeretében jól magyarázható az a megfigyelés is, hogy a szérum kalciumszintjét érzékelő receptor calcium-sensing receptor, CaSR a béta-sejtek felszínén is megtalálható.
A kapcsolat további bizonyítékaként említhető, hogy experimentális diabetesben a kalcium bélből való felszívódásának csökkenését és a vizelet kalciumürítésének fokozódását észlelték. Mások sztreptozotocinnal indukált diabeteszes egerekben kisebb CaSR-expressziót találtak, és ezt tették felelőssé a megfigyelt hypercalciuriáért. Meglepő bár, de a felsoroltak mindegyikében kimutatható a kalcium-homeosztázis károsodása.
A leggyakoribb eltérés a hypercalciuria, de a szérum csökkent és a cytosol emelkedett kalciumtartalma, a károsodott kalcium-membránkötés és - transzport, valamint a kompenzatórikusan emelkedett szérum parathormon PTH szint egyaránt jellemezhetik a fenti betegségeket. Az ún. DASH Dietary Approaches to Stop Hypertension étrendi vizsgálattal arra a következtetésre jutottak, hogy a kalciumnak fontos szerepe van a vérnyomás szabályozásában, sőt a sóérzékenység befolyásolásában is.
Kapcsolatot találtak ugyanis a sóérzékenység és a megváltozott kalcium-metabolizmus között. A sódús étrend önmagában nem rontja a hypertoniát, csak akkor, ha egyidejűleg a kalcium-homeosztázis zavara is kimutatható. Van adat arra is, hogy a testtömeg-index és a kalciumszint között fordított összefüggés áll fenn. Feltehetően ez az az eltérés, amely az erek simaizomsejtjeinek tónusát fokozva hypertoniát okoz, a zsírsejtek számát növelve elhízáshoz vezet, a béta-sejtekben pedig inzulinszekréciós zavart hoz létre, ami T2DM megjelenéséhez vezet.
Kísérleti eredmények bizonyítják, hogy az inzulinszekrécióhoz D3-vitamin is szükséges. Mindezeket az inzulinkezelés korrigálta.
Később kiderült, hogy a D3-vitamin receptora VDR megtalálható a béta-sejtek magjában folk módon a cukorbetegség kezelésére. Több adat ismert arról, hogy a D-hypovitaminosis a glukózintolerancia jelentős kockázati tényezője.
A T1DM állatmodelljében az ún. NOD egérben az insulitis a szigetsejtpusztulás első fázisa kialakulását a D3-vitaminkezelés gátolta, feltehetően az interleukin-1 béta-citokin gátlásán keresztül. A hypercalcaemiát nem okozó D3-vitaminanalógokat hasonlóan jó eredménnyel alkalmazták a rejekció megelőzésében. D3-vitaminpótlással az inzulinszekréció fokozható volt, sőt idős korban D3-vitamin bevitelével a T2DM kialakulását csökkenteni lehetett.
Fontos tudni, hogy az arcot vagy a karokat heti 3 alkalommal 15 percig érő napsugárzás elegendő D3-vitaminforrást jelent. Amennyiben a napsugárzás elégtelen, a táplálékkal felvett D3-vitamin jelentősége felértékelődik.
A finn munkacsoport épp ilyen környezetben Észak-Európa vizsgálta a D3-vitaminpótlás jelentőségét. Egy másik vizsgálat szerint az anyatej sem tartalmaz biztosan elegendő D3-vitamint. Azt figyelték meg, hogy azon gyermekek között, akiknek anyja a terhessége alatt alimentaris D3-vitaminpótlásban részesült csukamájolajcsökkent az T1DM előfordulása.
Egy közlemény pl.
Egy vizsgálat azt találta, hogy enalaprilkezelés csökkentette a kalcium és a foszfát kiválasztását is nem csak a microalbuminuriát T1DM-es gyermekekben. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a rossz anyagcsere-állapot nőkben fokozottan veszélyeztető hatású lehet a krónikus kalcium- és magnéziumvesztés szempontjából vesekőképződés, osteoporosis!
Egyes nézetek szerint tartósan nagy szénhidráttartalmú étkezés mellett fokozódik a nephrolithiasis és az osteoporosis kialakulásának kockázata, míg mások ezt cáfolták. Diabeteszes retinopathiában szenvedők között egy vizsgálat alacsonyabb D3-vitaminszintet talált a retinopathiában nem szenvedő cukorbetegekben mérthez képest, változás a szemet a nap, amikor a cukorbetegség annak kezelése ezt a retinopathia kialakulás szempontjából prediktív markernek is tekintették.
Az összefüggést azzal magyarázzák, hogy a D3-vitamin a neovascularisatio fontos gátló tényezője, a retinopathia pedig neovascularisatiós mechanizmussal alakul ki. A CaSR egyes mutációival rendelkező családokban familiáris hypocalciuriás hypercalcaemia az inzulinrezisztencia előfordulása gyakoribb.
D3-vitaminhoz kolekalciferol a 7-dehidrokoleszterin biohasznosulásával jut a szervezet. A legfontosabb D3-forrás a halolaj, a tojáshéj és a máj, de számos más táplálékban is van D3-vitamin. A 7-dehidrokoleszterin a bőrben a nap type 1 diabetes and bone metabolism sugárzásának hatására fotolitikus folyamatban D3-vitaminná alakul. Ezután a májban hidroxi-kolekalciferol 25[OH]D3 képződik. A hidroxiláció csak a D3-vitamin szintjétől függ, így a 25 OH D3 plazmaszintje tökéletes jelzője a D3-vitaminháztartás állapotának, azaz ennek a megítéléséhez elegendő a 25 OH D3 szérumszintjének mérése.
A második lépés a D3-vitamin bioaktivációja a vesében. Így alakul honey kezelés cukorbetegség az aktív D3-vitamin metabolit, az 1,dihidroxi-kolekalciferol vagy kalcitriol 1,25[OH]2D3.
Az 1,25 OH 2D3 lebontása - a szintézissel ellentétben - minden D3-vitaminfüggő target szövetben megtörténik. A cukorbetegség kezelés rams szállító a D3-vitaminkötő fehérje DBP.
A DBP a májban szintetizálódik. Normális körülmények között az összes D3-vitamin és metabolit fehérjekötött állapotban van.
Further articles in this publication
A már említettek szerint a D3-vitamin bizonyítottan antiproliferációs, immunszuppresszív és sejtdifferenciálódást serkentő hatású, terápiás alkalmazhatóságát azonban a szérum kalciumszintjét emelő hatása korlátozza. Ezért világszerte kutatások folynak hyperkalcaemiát nem, vagy csak kevéssé okozó analóg vegyületek előállítására. VDR-t tartalmaznak a bél, csont, vese, mellékpajzsmirigy, izom, emlő, placenta sejtjei, a lymphocyták, keratinocyták, a vérképzőszervi rendszer és a reproduktív szervek sejtjei, számos emberi daganatos sejtvonal, valamint a pancreas béta-sejtjei is.
Kísérletek szerint a glukózinfúzióval okozott vércukorszint-emelkedés gátolta a VDR működését, a VDRE-hez való kapcsolódása megakadályozásának útján. Ez azt jelzi, hogy a plazma magas glukózszintje csökkentheti a D3-vitamin hatásait.
A D3-vitaminreceptor génjének polimorfizmusai A DNS-ben tárolt információ egyrészt az egyformaságot, másrészt a változatosságot biztosítja.
A változatosságért a polimorfizmusoknak nevezett génvariációk a felelősek. A polimorfizmusok a génszekvencia eltéréseiből adódnak.
A humán genom szekvenciájának ismeretében egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az egy báziscserén alapuló ún. Ezek nem mások, mint pl. A polimorfizmusok tehát öröklődő, az adott népességre jellemző génvariációk, amelyek mintegy "jóindulatú" genetikai eltérésként az emberek egyediségét hozzák létre. Az elmúlt években a VDR gén számos polimorfizmusát fedezték fel. Ezek közül elsőként az ún.
BsmI polimorfizmus vált ismertté. A VDR BsmI polimorfizmusát - számos más megbetegedés mellett - összefüggésbe hozták az inzulinszekréció károsodásával is, így pl. BB allélek jelenléte esetén T2DM-ben azt csökkentnek találták.
Francia adatok alapján T1Dmben a VDR TT genotípusa jelenlétében kisebb a retinopathia kialakulásának a kockázata a Tt genotípusúakkal szemben, s a különbség a rossz anyagcsere-állapot esetén még kifejezettebb.
11-β-hidroxiszteroid-dehidrogenáz enzim jelentősége klinikai kórképekben
A VDR bb genotípusa ugyanezen vizsgálatban az type 1 diabetes and bone metabolism mutatott összefüggést. Ehhez kapcsolódó felismerés, hogy a D3-vitamin gátolja a praeadipocyták érett zsírsejtekké alakulását.
Fontos további adat, hogy a B allél jelenlétében csökkent a kalciumabszorbció, fokozottabb a csontvesztés, csökkent a csont ásványianyag-sűrűsége bone mineral density, BMD és emelkedett a PTH-szint is. Munkacsoportunk a CaSR gén AS polimorfizmusa, az inzulinszekréció és a metabolikus szindróma számos paramétere között talált kapcsolatot korábban gestatiós diabetesben szenvedő betegekben végzett, még nem publikált vizsgálatai során.
A D-vitaminkezelés formái és dózisai Egészséges embereknek napi IU D3-vitaminra van szükségük. Ez a mennyiség megfelelő étrenddel könnyen biztosítható, de a D3-vitaminellátottság szempontjából fontos a természetes fényen való kellő idejű tartózkodás is.
A magyarországi éghajlaton az év felében rövid, szürke nappalok télen célszerű fokozni a D3-vitaminbevitelt napi IU-ra. Ez történhet tabletta, kapszula vagy cseppek formájában.
A kolekalciferol általában megfelel a D3-vitaminhiány kezelésére, bizonyos esetekben azonban előnyösebbek az ún. Ezen 1-alfahidroxilált, illetve 1,dihidroxilált - aktivált metabolitok - napi dózisa enyhe D3-vitaminhiány orális kezelésekor 0,0 mg.
Ezek mellé kalcium adása nem ajánlott. Krónikus veseelégtelenségben aktív metabolitokat adunk a vese csökkent 1-alfa-hidroxiláz kapacitása miatt. Ilyenkor napi mg-ot alkalmazunk.
A D3-vitaminkezelés bármely formájában elengedhetetlen követelmény a plazma kalcium és a vizelet kalciumürítés ellenőrzése a hypercalcaemia, hypercalciuria és a vesekőképződés megelőzése céljából.
Share Link
A javasolt napi kalciumbevitel mg, amely terhességben és időskorban mg-ra növelendő. Osteoporosis és diabetes Ebben a kérdésben kevés publikáció foglal állást, és a rendelkezésre álló eredmények sem egyértelműek. Az irodalmi adatok alapján T1DM-ben gyakran figyelhető meg osteopenia, míg a T2DM-ben szenvedő betegek csontsűrűsége inkább fokozott. Diabeteszes egértörzsekben fokozott alfa-hidroxiláz aktivitást találtak, amely csökkent D3-vitaminszintet okoz.
T2DM-ben - a vizsgálatok többsége - nagyobb csonttömeget talált, mások fokozott vizelet kalcium-és foszforkiválasztásról számolnak be, ami kompenzatórikusan emelkedett PTH-szintet okoz, ez pedig fokozza a csontreszorpciót ami csökkenti a csonttömeget.
Az elhízás és a T2DM kapcsolata jól ismert, miként az is, hogy az obesitas - elsősorban a glutealis zsírszövet felszaporodásával járó formája - "véd" az osteoporosis és a törések ellen. E megfigyelések többségével szemben áll, hogy a diabetes e formájában fokozott a csontok törési kockázata. A kis csonttömeggel a fokozott törési kockázat jól magyarázható lenne, hiszen ez az összefüggés régóta ismert.
Hol lehet mégis az ellentmondás, miért van nagyobb csonttörési ráta a nagyobb BMD-vel rendelkező T2DM-es betegek között?
King's Authors
A törési kockázatot nemcsak a csontsűrűség, hanem a csontminőség és az elesési hajlam is meghatározza. Ezek pedig diabetesben szenvedők között előtérbe kerülnek. A fokozott elesési hajlamot a cukorbetegség következtében fellépő cataracta, a retinopathia okozta rossz látás és a neuropathia következtében fellépő bizonytalan mozgás okozhatják.
Olyan adat is rendelkezésre áll, amely azt igazolta, hogy diabetesben szignifikánsan több az elesésből adódó sérülés. Az pedig jól ismert, hogy az elesés a medencetöréseknek független rizikófaktora.
Ami a csontminőséget illeti, nem nehéz belátni, hogy a diabetes okozta vascularis károsodás a csontot is érintheti, azaz a csökkent véráramlás gátolja a csontremodellinget, így kedvezőtlenül befolyásolja a csontszerkezetet.
A két tényező kombinációja, a gyakoribb elesések és a csontminőség károsodása vezethet a törési kockázat fokozódásához. Kevés diabeteszes betegeken végzett osteoporosis-vizsgálat ismert ez idő szerint. Ilyen az SOF Study of Osteoporotic Fractures vizsgálat adatainak diabeteszes betegeket érintő elemzése, amelybenT2DM-es nőt a diagnózis önbemondáson alapult több mint kilenc évig követtek.
Azt találták, hogy bár e csoport BMD-értéke nagyobb volt, a medence- humerus- és lábtörések száma nagyobbnak bizonyult a diabetesben nem szenvedőkéhez képest. Rotterdam vizsgálatbanT2DM-es nőt vizsgáltak. Ebben az esetben is nagyobb volt a BMD a nem cukorbetegekéhez viszonyítva, azonban az ötéves követés során kisebb volt a törések száma - a csigolyatöréseket nem számítva.
Nord-Trondelag Health Survey vizsgálatban a T2DM-es nők között a csípőtörési rizikó nagyobb volt a kilencéves követés során. Mindezidáig a Schwartz által vezetett munkacsoport vizsgálatai a legmeggyőzőbbek e kérdésben.
Azok között, akik inzulinra szorultak, a lábszártörések száma szignifikánsan nagyobb volt, még a tablettával kezeltekéhez képest is. A hosszabb ismert diabetestartamú betegeken fokozottabb volt a proximális humerustörések rizikója a rövidebb diabetestartamúakéhoz viszonyítva. Az inzulinkezelés - e vizsgálat betegeiben - hosszabb type 1 diabetes and bone metabolism diabetesszel járt együtt. Azaz, a munkacsoport vizsgálata azt mutatta, hogy a diabetes kórismézésétől eltelt idővel arányosan nő a törések száma.
Schwartz megállapítása szerint a diabetes a csont törékenységét befolyásolja, ami nem jelentkezik az osteodensitometria ODM során konvencionálisan mért BMD eltéréseiben, hiszen ezek nem mérik a csont architektuális minőségét. Bár Schwartz is nagyobb BMD-t type 1 diabetes and bone metabolism diabeteszes nőkben, olyan megfigyelések is ismeretesek, amelyek azt sugallják, hogy diabeteszes nőkben a csípőn mért BMD jobban csökken a diabetesben nem szenvedő, azonos korú nőkben találthoz viszonyítva.
Egy vizsgálat szerint36 a corticalis csonttömeg csökken diabeteszes neuropathiában, ami egybevág Schwartz eredményeivel, aki fokozott törési kockázatot talált a medence, a humerus és a lábszár területén. Ezek ui.
Narrow Search
Fontos felhívni a fenti vizsgálatok hibáira is a figyelmet. Az szénhidrát-anyagcsere aktuális állapotát nem vizsgálták, ami pedig azért lett volna fontos, mert experimentális megfigyelésekből ismert, hogy a rossz anyagcsere-állapot magas HbA1c-szint gátolja a D3-vitamin hatásait az osteoblastokon T2DM-ben.
Ez lehet talán az egyik ok, amiért a különböző vizsgálók nem kaptak azonos eredményt a diabetes mellitus és a BMD közti kapcsolat vizsgálatakor.
