Gyenge jaguár | vagy erős majom?

Egy sikeres csapatban a megfelelő ember a megfelelő feladatot a megfelelő időben és helyszínen látja el. Az a jó vezető, aki képes megfelelő csapatot építeni. De hogyan lehetünk biztosak a megfelelésben, és miként válhatunk sikeressé?

A választ a Vojnits Bálint által kidolgozott „siker-modell” adja meg. A modell abból indul ki, hogy gondolatainkat és cselekedeteinket környezetünk egy-egy adott szituációban jónak vagy éppen rossznak minősíti úgy, hogy a jót elismeri, a rosszat elveti. Az elismerést környezetünk pozitív reakcióval fejezi ki, amit mi sikerként könyvelünk el. A kérdés az, hogy ez a siker csak látszat, vagy valóban a miénk?

A siker-modell gyakorlati alkalmazásához Vojnits Bálint egy olyan módszertant dolgozott ki, amit leadership coaching gyakorlatai során rendszeresen alkalmaz.

A módszertant „élettér rendszer-egyensúlynak” nevezte el.

A módszertan alapvetése, hogy mindannyian egy olyan közösségi élettér részesei vagyunk, amely rendszerben működik. Ahhoz, hogy magunkat megismerjük, először annak a közösségi élettér rendszernek a működését kell megértenünk, amelyben élünk. Ehhez összefüggéseiben kell látnunk azt a társadalmat, kultúrát, környezetet, szervezetet, csapatot, amelynek az adott pillanatban részesei vagyunk. Minél jobban megismerjük a minket körbevevő közösségi élettér folyamatait, főbb jellemzőit, a benne lévő szereplőket és viszonyaikat, annál hamarabb jutunk támponthoz azzal kapcsolatban, hogy mi a jó és mi a rossz, hogyan lehetünk környezetünkben elismertek és ezáltal sikeresek.

Az önismeret hiánya miatt történhet, hogy idegen élettér szerepeket veszünk fel,

mert túlságosan a környezet elismerésére koncentrálunk és nem arra, hogy mi magunk miben vagyunk igazán jók. Bár sokan szeretnének remek céllövők lenni, azonban aki nem lát elég jól, az soha nem lesz kiváló, de még jó sem. A látszatot persze ideig-óráig fent lehet tartani, a kérdés az, hogy meddig.

Legtöbbünk csúcsragadozó, jaguár akar lenni,

azon azonban senki nem gondolkodik el, hogy ennek milyen feltételei, és azon végképp nem, hogy milyen korlátai vannak. Egy őserdőben ugyanis legalább ugyanolyan sikeres egy okos majom vagy egy jól rejtőzködő madár. Vagyis ha nem vagyunk elég gyorsak, ne akarjunk jaguárrá, ha nem vagyunk elég jó csapatjátékosok, ne akarjunk majommá, ha pedig nem tudunk repülni, ne akarjunk madárrá válni. A sikeres vezető ismeri és beismeri korlátait, ezért azt is tudja, hogy miben kell fejlődnie. Tehát tisztán látja saját szerepét és pontos helyét az élettér rendszerben.

A személyes korlátok felismerése a kulcs,

mert megadja a választ, hogy milyen kiegészítő kompetenciákra van szükségünk. Ennek ismeretében egymást kiegészítő – és nem egymással versengő – tudású, erős tagokból álló csapat épülhet. Egy ilyen kompetencia alapon felépülő közösség olyan sikert ér el, amelyre tagjai egyedül képtelenek lennének. A megfelelő ember a megfelelő feladatot a megfelelő időben és helyszínen együttműködve látja el.

Egy csapat és az abban lévő emberek erőforrás-értéke nem az, amit az adott pillanatban tudnak vagy amire képesek, hanem hogy milyen gyorsan és milyen szintre fejlődhetnek közösen. Hiszen az okos üzletember soha nem a jelenbe, hanem a jövőbe fektet.

Megosztás: