Pendrive | már a mobilhoz is!

Bár pendrive-val szinte minden ember rendelkezik, eddig leginkább csak számítógépekkel használtuk. Eddig.

Kell-e egyáltalán?

Mivel a napjainkban használt számítógépek kivétel nélkül rendelkeznek a szóban forgó USB-csatlakozókkal, a pendrive-ok evolúciója az elmúlt években a fizikai méret csökkenéséből, illetve a tárhely és az írási sebesség növekedéséből állt. Az elmúlt pár év ugyanakkor nem a számítógépek, hanem az okostelefonok és táblagépek térhódításával telt, ezeken pedig csak elvétve találni olyan típusú USB-csatlakozókat, amelyeket a notebookokról ismerhetünk, tehát a jelenleg kapható pendrive-okat nem igazán tudjuk okostelefonokhoz csatlakoztatni. Az iparág persze megoldotta, hogy ezt ne érezzük problémának, a legtöbb telefon számítógépre kötve képes leválasztható háttértárként viselkedni, jelentős részük pedig bővíthető microSD memóriakártyákkal, a felhő alapú tárhelyek térhódításáról nem is beszélve.

Kell!

Ezektől függetlenül is jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért nincsenek olyan pendrive-ok, amelyek használhatják az okostelefonok és táblagépek többségén megtalálható microUSB-csatlakozót, amelyre egy ideje már kvázi szabványként is tekinthetünk. A választ nehéz lenne megfogalmazni, az viszont biztos, hogy néhány éve már több gyártó is piacra lépett olyan eszközökkel, amelyeknél a hordozható eszközökhöz történő csatlakoztatás is megoldott, amennyiben azok rendelkeznek microUSB csatlakozóval és ismerik az úgynevezett OTG-szabványt (One The Go). Szerencsére a mostanában megjelent androidos okostelefonok és táblagépek többsége ilyen, úgyhogy idén már bőven kijelenthetjük, hogy a pendrive-ok végre csatlakoztathatók ezekhez a kütyükhöz is.

Mi van a kupak alatt?

Ehhez persze szükséges, hogy a hagyományos USB mellett a pendrive egy microUSB csatlakozóval is rendelkezzen, amire a gyártók különféle megoldásokat kínálnak, de a legelterjedtebb az, hogy az egyik végén ilyen, a másik végén olyan konnektor található a kupak alatt. A tárkapacitás nagyjából azon a skálán mozog, mint a hagyományos pendrive-ok esetében, 4-től 64 GB-ig az összes lépcső megtalálható. Azonban nem árt odafigyelni arra, hogy mennyi pénzt kérnek értük. Konkrét gyártókat és modelleket felesleges lenne említeni, hiszen e cikk megjelenése után valószínűleg folyamatosan kerülnek majd piacra különféle OTG-s pendrive-ok, de az biztos, hogy jó esetben csak minimális felárat kell fizetnünk ezért a lehetőségért. A tapasztalat pedig egyelőre az, hogy bár léteznek drágább megoldások is, azok semmi különlegeset nem tudnak, amiért megérné az extra kiadás, a lényeg ugyanis alapvetően az, hogy működjön a pendrive.

Milyen gyors?

Sebességben persze van némi eltérés, olvasni általában 20-30 MB/másodperc sebességgel lehet ezeket az apróságokat, míg az írási sebesség 4-10 MB/másodperc között változik. Az olvasás esetében ez bőven elég ahhoz, hogy mondjuk a táblagépbe dugott pendrive-ról le tudjunk játszani egy FullHD felbontású filmet, az írási sebesség pedig akkor számít, amikor a filmet felmásoljuk. Aki tehát pendrive vásárlása előtt áll, nézelődjön, de azért azt is tudakolja meg, hogy készüléke alkalmas-e OTG-s pendrive-ok fogadására.

Megosztás: