Önvezető autók | Az idei év techslágere

Bár technológiai szinten 2016-ban nagyot léptünk a sofőr nélküli autók felé, társadalmilag még messze állunk elterjedésüktől.

2016-ban rengeteg dolog történt az autóiparban, bár ezek jelentős része az emberek többsége számára láthatatlan volt, legfeljebb azok értesültek róluk, akik napi szinten követik a híreket, esetleg új autó vásárlásán gondolkodtak és emiatt látták a kínálatot. Egyrészt idén elkezdtek szót érteni egymással az járművek és az okostelefonok, a legtöbb gyártó kínál valamilyen megoldást az állandóan a felhasználókkal lévő okoskészülékek csatlakoztatására, de az önvezető autók, iparági nevükön automatizált autók felé vezető úton is hasonlóan nagy előrelépés történt. A különféle vezetést segítő rendszerek ugyanis szinte minden szegmensben megjelentek, amit nagyon jól példáz, hogy a tömegek számára gyártó Suzuki egyes modelljeiben is megjelent az adaptív tempomat vagy a vészfékezést elősegítő rendszer.

Ez pedig hatalmas lépés a sofőr nélkül, teljes mértékben önállóan közlekedő autók felé vezető úton. Egészen pontosan ez a második nagy lépés, a szakértők által felállított, ötfokozatú evolúciós létrán. A harmadik fok ennél is nagyobb ugrást kíván majd meg, ott ugyanis az autók már tényleg képesek lesznek önmagukat vezetni úgy, hogy a sofőr leveheti a kezét a kormányról és foglalkozhat valami mással, akár szundíthat is. Jelenleg a Tesla nevű cég áll a legközelebb ahhoz, hogy ezt elérje, de mint azt a hírekben lehet hallani, nem könnyű a dolog, történnek balesetek, a tulajdonosok könnyelműek az alapvetően a vezetést segítő, nem azt teljes mértékben helyettesítő rendszerrel. A harmadik szint hangsúlyozottan nem azt jelenti majd, hogy a sofőröknek egyáltalán nem lesz dolguk, jellemzően autópályán válik majd lehetővé egy efféle szolgáltatás bekapcsolása, ráadásul itt még folyamatos figyelemre van szükség, hiszen a jármű bármikor átadhatja a vezetőnek az irányítást veszélyesebb helyzetekben.

Épp ezért sok elemző úgy gondolja, hogy a harmadik szint technikai értelemben nem is fog megvalósulni, csak a jog szerint: a felelősség a sofőrök vállán lesz, de az autók amúgy meg fogják tudni oldani a nehéz helyzeteket is. Innen pedig már csak egy lépésre vannak azok a járművek, amelyekben sem kormány, sem pedálok nem lesznek majd, és még csak jogosítvány sem kell majd használatukhoz. De ahhoz, hogy az emberiség ide eljusson, nemcsak a technológiai kihívásokkal kell, hogy megbirkózzon, hanem rengeteg társadalmi és jogi problémát is fel kell, hogy tudjon dolgozni.

A felelősség ugyanis nagyon nehéz témakör lesz, főleg azért, mert az efféle rendszereket alaposan csak a valódi forgalomban lehet majd tesztelni. A szenzorok és a szoftverek valószínűleg már most is tartanak ott, hogy egy mesterséges környezetben az autók balesetmentesen tudjanak közlekedni, de amíg az utakon emberi sofőrök és megjósolhatatlan események vannak, az automatikák is fognak hibázni. Vagy ha egy idő után hibázni nem is, emberéleteket el fognak venni, mert az emberek hibáznak majd helyettük is.

Hogyan lehet majd elfogadni azt, hogy az önvezető autók is okoznak baleseteket, elütnek embereket, és nincs valaki, akit ezért egyértelműen felelőssé lehetne tenni? Racionális szemlélettel egyszerű a dolog: napjainkban éves szinten több mint egymillió ember hal meg közúti balesetekben, az önvezető autókhoz kapcsolódóan pedig az a cél, hogy ez a szám félmillió alá menjen. Ez alapján logikusnak tűnik, hogy az önvezető autók jobbak, mint az emberek által vezetettek, hiszen felére csökken annak az esélye, hogy valakit halálra gázoljon egy autó. De a társadalom nem biztos, hogy ilyen könnyedén fel fogja tudni dolgozni ezt a változást.

Pedig az automatizált autók nem csak biztonságosabbá teszik majd a közlekedést, hanem az élhetőbb városok kialakításában is jelentős részt vállalnak majd. Ehhez persze szintén kell majd egy szemléletváltás, amely szerint nem kell, hogy mindenkinek legyen egy saját járműve, hanem arra kell koncentrálni, hogy mindenki eljusson A-ból B-be. Ezt pedig az önvezető autók nyújtotta szolgáltatásokkal könnyedén és hatékonyan meg lehet majd valósítani, ami jelentős változást hoz majd a metropoliszok utcaképében is.

Mivel az ilyen önvezető járművek működhetnek egyfajta közösségi utazásmegosztó szolgáltatás elemeiként is, nem lesz szükség ennyi parkolóra, hiszen az autók akár folyamatosan az utakat róhatják. Sőt, az sem elképzelhetetlen, hogy az éppen használaton kívül lévő autók nem a belvárosban állnak majd meg, hanem szépen kivezetnek valahova, ahol puszta létükkel kevésbé terhelik a környezetet.

Valószínűleg sokat kell még várni, hogy a fent leírtak megvalósuljanak, de egy dolog biztos: az iparág kijelölt egy utat, el is indult rajta, és az már most is látszik, hogy hol van a vége.

Megosztás: