Mi az a HDR? | Kisokos TV-vásárláshoz

A HDR kifejezéssel először a fényképezőgépek kapcsán találkozhattak a felhasználók, most ez az új hívószó a televízióknál is.

A televíziók piacán az elmúlt évtizedben viszonylag gyorsan követték egymást a különféle trendek, amelyekhez a legtöbb gyártó igazodott is: a Full HD után jött a 4K felbontás, elterjedtek a 3D-tévék és az okostévék, a hajlított megoldásokról nem is beszélve. Most pedig itt a HDR. De miről is van szó?

A High Dynamic Range angol kifejezésből alkotott mozaikszóval a fényképezésben azokat a kibővített tónustartományú felvételeket illetik, amelyek egyetlen expozícióval nem érhetők el. Manapság már sok fényképezőgépben és okostelefonban is megtalálható a HDR, amelyet használva az adott eszköz gyorsan egymás után készít egy sötétebb, egy helyes expozíciójú és egy világosabb képet is (bár vannak, amelyek nem csak három felvételből dolgoznak), majd ezekből összeállít egy olyan fotót, ahol a világos és a sötét részek egyaránt látszódnak. Nagyjából erről a hatásról van szó a televízióknál is, de az eljárás teljesen más, hiszen ezek az eszközök a fényerővel játszanak: az épp megjelenő képnek megfelelően variálnak az egyes részletek háttérvilágításának erősségén, ha például egy szobában lévő jelenetnél nagyon erősen ég egy lámpa, azon a területen növelik, míg a sarokban látható, sötét területnél csökkentik a világítást. A gyártók állítása szerint így a valósághoz jobban hasonlító képminőséget kapnak a vásárlók.

Persze a legjobb minőséget akkor lehet elérni, ha a tartalom is speciális, azaz olyan filmeknél működik a dolog, amelyeknél az ezzel kapcsolatos információk metaadatként kódolásra kerültek. Ilyen filmekből pedig jelenleg nagyon kevés van, az elérhetőknél viszont látszik a különbség a normál változatokhoz képest A HDR-tartalmak élénkebbek, vibrálóak, ugyanakkor az LCD-televízióknál a világos jelenetek a kontrasztosabb hatás érdekében néha túlságosan is fényesek, az OLED-megoldásoknál viszont nincs ilyen probléma.

Azt viszont nem lehet kijelenteni, hogy ezzel összességében jobb hatást lehet elérni, mint egy sima, de jól kalibrált televízióval; ez egy másik út, ami egy teljesen más élményt ad. Az általános vélekedés az, hogy a HDR-filmek mesterkéltnek tűnnek, olyan színekkel dolgoznak, amilyeneket ember még nem látott a valóságban, de hogy ez kinek tetszik és kinek nem, az már csak ízlés kérdése. Illetve valamennyire kategóriáé is, egy science-fiction vagy egy rajzfilm esetén beleillhet az összképbe az, hogy túl tökéletesek legyenek a dolgok. Egy természetfilmnél vagy egy sportközvetítésnél viszont nem biztos, hogy jó hatást kelt a nézőkben a HDR.

Persze a 3D-hez és az 4K-felbontáshoz hasonlóan a gyártók ennél a technológiánál is megpróbálkoztak olyan megoldásokkal, amelyek nem HDR-tartalom esetében is megpróbálnak HDR-élményt nyújtani, de ezek még nem túl életképesek. A világos részek jellemzően kisütik a nézők szemét, a sötétek pedig egyáltalán nem látszanak, ráadásul csíkozódás, villogás is tapasztalható. Nem kizárt, hogy az algoritmusok még sokat fognak fejlődni, de egyelőre nem tűnik jó iránynak az utólagos HDR, lévén ez a dolog pont az ellenkezőjéről szól.

Hogy érdemes-e manapság HDR-kompatibilis televíziót venni? Erre nincs egyértelmű válasz. Ha valaki rajong a túlszaturált felvételekért és nem zavarja, hogy egyelőre kevés a tartalom, gondolhat a jövőre és akár választhat ilyen készüléket is. A többség számára viszont korai lenne a váltás, érdemesebb lehet akkor foglalkozni a témával, amikor már a bőséges tartalom is adott lesz.

Megosztás: