Keresd az Embert! | Nyílt levél a HR-szakmához

Molnár Imre stratégiai tanácsadó, coach személyes jegyzete a hazai munkaerő-kereső iparágról.

Tisztelt Fejvadász és HR-es kolléga, kollegina!

Sajnos régóta elég lesújtó a véleményem a hazai munkaerő-kereső iparágról. A – nagyon ritka és tiszteletreméltó – kivételtől eltekintve nem találkoztam az Embert kereső fejvadásszal. Persze ez lehet a megrendelő hibája is, de valójában ez akkor sem mentség. Egyes kutatások szerint az önéletrajzok 80 százaléka tartalmaz hazugságokat, mégis a mai napig ez az alapja az állásinterjúknak. Próbálnak találni „veszélyes” fejezeteket a jelölt CV-jében vagy ráfekszenek egy-egy részletre, hátha bele lehet zavarni az állásra jelentkezőt. Nem a jelölt személye a lényeges, hanem ahogyan és amit leírt magáról.

Zárójelben: Eljátsszuk, hogy racionális döntéseket hozunk, ugyanakkor nem ez a helyzet. Nincsenek valóban racionális döntéseink. Minden mögött ott az Ember. Ott vannak korábbi, ki nem mondott, meg nem értett félelmeink, ellenérzéseink, vágyaink, megszokásaink, viszolygásunk. Mindegy, hogy lakást keresünk vagy új kollégát.

Olyan jó lenne, ha a valódi személyiséget próbálnák keresni egy megnyíló pozíciónál, hiszen az fog majd – vagy nem fog – beválni, és nem a végzettsége vagy korábbi tapasztalata. A végzettség, egy jogosultság vagy egyes korábbi szakmai tapasztalatok fontos, úgynevezett küszöbkompetenciák, de lássuk be, a legtöbb feladat, amit manapság egy cégben el lehet végezni, nagyon hamar megtanulható. Nem agysebészet, ahogyan mondani szokás. Józan ésszel, tanulási igénnyel, belső motiváltsággal szinte bármilyen feladat elvégezhető.

Azonban sokszor az egyes feladatokat szeretik elmisztifikálni a megrendelők, így irreális igényeket támasztanak már a keresés elején. Például majdnem mindegyik álláshirdetésben szerepel a „kreativitás” vagy a „jó csapatjátékos” kompetencia-igény. Ugyanakkor a gyakorlatban közel sem támogatott a legtöbb munkahelyen, hogy kreatív lehessen az ember. Sőt, Isten ments, hogy eltérjen a megszokott folyamatoktól, ne is kérdőjeleződjenek meg a rutinok… Pláne nem egy új, friss aggyal érkező kolléga által. Akkor miért is várjuk el a kreativitást, mondjuk egy könyvelőtől?!

Persze az Embert meglátni, felfedezni egy korlátozott ideig tartó állásinterjún, komoly élettapasztalatot és emberismeretet feltételez. És talán pont itt a bökkenő. 23 éves junior személyzeti tanácsadó kollégák (kolleginák) nem lehetnek képesek rá, pedig leginkább velük lehet találkozni. Láttam, látok törekvéseket arra, hogy ez változzon. Vannak már új megközelítések állásinterjúk kiváltására, mint például a gamification. Ugyanakkor itt is a gyakorlott, magas EQ-val rendelkező és az adott iparághoz, a megrendelő piacához is értő személyzeti tanácsadóra volna szükség. Belőlük pedig nagyon kevés van!

Szóval, keresed az Embert, keresd a Karaktert, és ne a végzettséget! Ha kérhetem…

Megosztás: