Anomáliák | A társasági adózásban

Kellemetlen meglepetés érheti a gyanútlan adózót: akkor is büntethet a NAV, ha a könyvizsgáló elfogadta a beszámolót.

A számviteli törvény az óvatosság elvéből indul ki. Ennek célja, hogy egy vállalkozás valamennyi várható veszteségét már idejekorán vegye figyelembe és a mérlegében csak akkor mutathasson ki eredményt (és annak terhére akkor fizethessen osztalékot) ha annak realizálása biztosnak tűnik.

Az adótörvény logikája viszont ettől gyökeresen eltérő: azt célozza meg, hogy az adóhatóság minél hamarabb és minél nagyobb összegű adót tudjon beszedni – lehetőség szerint minél kevesebb rugalmasságot biztosítva az adózó számára – derül ki a Jalsovszky Ügyvédi Iroda tanulmányából. Emiatt az adóalap kiszámításakor, az adótörvény sok tekintetben eltér az annak alapját képező számviteli elszámolásoktól.

Így például az adótörvény nem engedi meg:

  • a számviteli törvény szerinti értékcsökkenést elszámolni,
  • a céltartalék-képzést,
  • értékvesztést csak bizonyos feltételek esetén enged elszámolni.

Mindebből látszik, hogy szűkre szabott akár az is, hogy egy követelés mikor minősül behajthatatlannak. Mindezen rendelkezések célja az adóalap védelme: a rendszer ne biztosítson lehetőséget az adózóknak, hogy a számvitel egyes rugalmasságait kihasználva csökkenthessék az adófizetési kötelezettségüket. És ez valószínűleg így is van jól.

Adóhiány! Mégis hogyan?

Az elmúlt évek adóhatósági és bírósági gyakorlata azonban megmutatta, hogy a számvitel és a társasági adó eltérései nem korlátozódnak azon területekre, amelyeket a társasági adó törvény az adóalap-módosító tételek körében kifejezetten definiál. Ez pedig a közelmúltban számos esetben vezetett adóhiány megállapításához.

A bírósági ügyek fókuszában általában az áll, hogy miközben a vállalkozás számviteli politikájának megfelelően elszámolt valamely veszteséget, az adóhatóság azt nem ismeri el indokoltnak és ezért nem engedi meg annak hatását szerepeltetni az adóbevallásban. Ez a tendencia ijesztő, különös tekintettel arra, hogy nem egyértelmű: hol van a határ aközött, hogy valamely veszteség számvitelileg elszámolható ugyan, de az adótörvény szempontjából nem. És ráadásul ilyen kifejezett felhatalmazást az adótörvények sem tartalmaznak, ezért az adóhatóság ezen gyakorlatának jogi alapja is erősen megkérdőjelezhető.

Merre tovább?

Tehát, ha számvitelileg helyes a könyvelés, még nem biztos, hogy a NAV tetszését is elnyeri. Hiába mondja rá az áment a könyvvizsgáló egy megadott tétel számviteli elszámolására, annak társasági adóban történő elszámolását az adóhatóság ettől még mindig kétségbe vonhatja. Érdemes ezért minden nagyobb számviteli esemény könyvelésekor külön elgondolkozni azon is, hogy az adott tételt a vállalkozás hogyan szerepelteti majd a társasági adóbevallásában.

Megosztás: