Áfás számla nincs, | és soha nem is létezett

A címben szereplő fogalommal nap mint nap találkozunk. Lehet számla egy darab sajtpapír? Tényleg muszáj aláírni? Mitől lesz számla egy számla?

Az áfa-törvény számláról, egyszerűsített adattartalmú számláról és nyugtáról rendelkezik. A számla az, amit általában átutalásos számlának szoktak hívni, nyugtát pedig készpénzes vásárlásunk során kapunk. Jellemzően az egyszerűsített (készpénzfizetési) számla az, amit sokan – tévesen – beszerzéseik során áfás számlának titulálnak.

Hogy a fogalom mégis él és virul, az köszönhető a boltoknak, áruházaknak, szolgáltatóknak is – ki ne találkozott volna az „Áfás számla igényét kérjük, előre jelezze!” szövegű feliratokkal bármelyik szupermarketben? Olyan ez, mintha a Batthyány teret Battyányi térnek írnák, mert a magyarok egy része úgysem tudja helyesen leírni…

Az áfa-törvény természetesen pontosan meghatározza, kinek, mikor, milyen bizonylatot kell kiállítania – nézzük, milyen bizonylatok léteznek, és mitől lesz számla egy számla!

1. A számla

Az áfa-alany alapesetben köteles számlát kibocsátani a belföldön, ellenérték fejében teljesített termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról a vevő részére. Számlát kell adni emellett a befogadott előlegről is. A számla egy olyan bizonylat, amely adóigazgatási azonosításra alkalmas, és számos kötelező tartalmi eleme van.

A számla létrejöhet papíron és elektronikus formában is, a papírra írt számlák ezen belül készülhetnek kézzel vagy géppel. A kézzel készült számla sem jelenti viszont azt, hogy elég egy sajtpapírra vagy szalvétára felskiccelni az adatokat: nyomtatványboltban kell számlatömböt vásárolni, amelyben előre formázott és sorszámozott bizonylatok találhatók. A számla sorszáma ugyanis nem íródhat kézzel vagy gumis, „kirakós” bélyegzővel. Tollal, olvashatóan kell kitölteni a számlát, a sorszám mellett a kibocsátás dátumát, az eladó és a vevő nevét, címét, adószámát is fel kell tüntetni.

Rá kell írni, mit adtunk el és mennyiért – azaz a termék, szolgáltatás nevét, mennyiségét, az adó nélküli egységárat (azaz a nettó árat), az adó mértékét és összegét.

Nem kötelező viszont feltüntetni a számlán a fizetési módot (készpénz vagy átutalás) és a fizetési határidőt, ahogy aláírni és pecsételni sem: a számla ugyanis enélkül is érvényes.

Vannak még olyan tételek, amelyeknek bizonyos esetekben szintén szerepelnie kell a számlán – például ha a számla kibocsátója „katás”, azaz kisadózó, vagy az ügylet fordított áfás.

2. A nyugta

Ha egy boltban vásárolunk, vagy egy szolgáltatást igénybe veszünk (mondjuk levágatjuk a hajunkat), mégsem számlát, hanem alapesetben nyugtát kapunk. Ha ugyanis az ügylet értéke (áfával együtt) 900 ezer forint alatti, és a vevő nem kér külön számlát, akkor elegendő nyugtát adni. A nyugtán a kibocsátás dátumának, a sorszámnak, a kibocsátó adószámának, nevének, címének és persze a fizetett összegnek kell szerepelnie. A nyugta lehet kézzel írott, ám ekkor jól olvashatóan, tintával kell kitölteni. Nyugtát lehet géppel is nyomtatni, a törvény pedig előírja, milyen tevékenység esetén kell pénztárgéppel előállított nyugtát alkalmazni (pl.: gyógyszertárak, kiskereskedelmi üzletek). A köznyelv mellesleg ezt a nyugtát „blokknak” hívja…

3. Az egyszerűsített adattartalmú számla

Ez a tulajdonképpeni „áfás számla”; a nyugtához képest részletesebb, de kevesebb adat szerepel rajta, mint a teljes számlán. Az eladó, szolgáltató általában akkor állítja ki, ha a vevő külön kéri (nyugta helyett), és készpénzben fizet. Persze dönthetünk úgy, hogy vevőinknek nyugta helyett is mindig ilyen számlát adunk, ha kérik, ha nem – vállalva a plusz adminisztrációt. Az egyszerűsített számlán nem kell feltüntetni a nettó árat, ehelyett az adót is tartalmazó, bruttó egységárat kell szerepeltetni – innen származik egyébként az „áfás számla” elnevezés, hiszen csak az áfával növelt árat tüntetik fel rajta.

Megosztás: