Vegye észre, | ha becsapja magát!

Az agyunk gyakran képes torzítani, hogy védje önértékelését. Ha ezeket időben észreveszi, nemcsak jobb kolléga, de jobb családtag is lehet!

A logikus, racionális bal agyfélteke szereti hinni, hogy objektív és tényekre alapoz. Az érzelmekért felelős jobb agyfélteke pedig imádja jól érezni magát. Ketten együtt úgy intézik, hogy az észlelés, a magyarázat, a cselekvés mindkét oldal igényét kielégítse. Ennek érdekében nekilátnak akár torzítani is a valóságot. Lássuk, hogyan csinálják!

A szituáció: Az első pillanattól kezdve ellenszenves az új kolléga.

A reakció: Talán elkezdjük kutatni, ugyanolyan szúrósan néz-e, mint anno apánk, ha rossz jegyet hoztunk? Észrevesszük, hogy valójában irigykedünk, mert olyan könnyedén teremt jó légkört, vagy mert nincs rajta egy deka felesleg sem? Dehogyis! A figyelmünk beszűkül azokra a tulajdonságaira, szavaira, mozdulataira, amelyek igazolják, hogy kiállhatatlan egy alak.

A szituáció: Megrendeltünk egy olyan autót, ami jóval többe kerül, mint ahogy eredetileg terveztük.

A reakció: Esetleg átgondoljuk, hogy hoppá, megint nem tudtunk ellenállni a a csábításnak? Hogy számos felesleges ruhát, elektronikai kütyüt, méregdrága irodabútort vettünk meg ugyanígy? Hát, nem. Azonnal érveket keresünk magunknak a lóerők fontossága, a karosszéria biztonságossága mellett, és hogy ha ezzel jelenünk meg, mégis másképp néznek ránk az ügyfelek. Ráadásul ennyi munka után igazán megérdemlünk egy kis jutalmat…

A szituáció: Mást választottak vezetőnek, miközben belső pályázóként mi is jelentkeztünk a pozícióra.

A reakció: Netán végiggondoljuk, miben lehet jobb a másik? Miben kellene fejlődnünk? Még mit nem! Azonnal megállapítjuk, hogy a nyertes remekül adta el magát. Különben sem akartuk igazán ezt a pozíciót, mert nekünk sokkal fontosabb a családunk, mint a karrierünk. Meg egyébként is kérdéses, akarunk-e ennél a cégnél dolgozni, ahol nem becsülik meg az embert.

A szituáció: Átszervezés indul a munkahelyünkön.

A reakció: Felismerjük, hogy félünk, most majd könnyebben ellenőrizhetnek és számon kérhetik a hiányosságainkat? Jó lehetőséget látunk benne, hogy tegyünk a felesleges meetingek, a „tűzoltás” vagy a túlórázás ellen? Nem. Inkább megállapítjuk, hogy ez megint egy teljesen elhibázott intézkedés. Ilyen körülmények között nem is lehet normálisan dolgozni, sokkal jobb volt ez a cég pár évvel ezelőtt. Ezekkel az átalakítgatásokkal csak mesterségesen problémákat teremtenek.

A szituáció: Nehéz napunk volt, és feszülten megyünk haza.

A reakció: Talán bejelentjük, hogy undok hangulatban vagyunk, előre elnézést kérve, ha igazságtalanul felcsattannánk? Félretesszük a problémákat, és örömmel vagyunk a családdal? Ugyan! Inkább letoljuk a párunkat, amiért még nem mosogatott el, és mellé a gyereket, mert nincs kész a leckéje. És hozzátesszük, felháborító, hogy mindenkinek kérvényt kell itthon benyújtani, hogy megcsinálja a saját dolgát.

És most nézzük meg, mi is történik pontosan a fejünkben!

Egy pillanatra sem szeretjük önmagunkat irigy, felelőtlen, könnyelmű, hibázó, akadályokkal és félelmekkel küszködő, igazságtalan embernek látni. Az önértékelésünk védelme szinte mindennél fontosabb. Ha olyasmit láthatunk meg önmagunkban, ami ezt veszélyezteti, akkor az agyunk torzítani kezd. A valóság egy része ködbe borul, és csak azt látjuk, halljuk, gondoljuk, ami segít az értéktudat megőrzésében. Mert ha már nem tudjuk jól érezni magunkat, mégis szívesebben vesszük azt a magyarázatot, hogy a nehéz természetű kollégáink miatt van bennünk rossz érzés, mint saját magunk miatt.

Miért éri meg mégis, hogy felismerjük a torzítást?

  1. Azért, mert a torzítás csak átmeneti megkönnyebbülést hoz – magyarázza Dr. Marik Ágnes pszichiáter-coach. – A lelkünk mélyén tudjuk, hogy nem akarunk, vagy nem is tudunk éppen tiszta képet látni. Ez a tudás pedig rontja az önértékelést, és még erősebb torzításra ösztönöz.
  2. Azért, mert minden fejlődés önvizsgálattal jár. Tudnunk kell, min akarunk változtatni, mi a jelenlegi és jövőbeli célunk, mivel lennénk elégedettek, mert csak így lehet esélyünk elérni bármit is.
  3. Azért, mert a gyenge pontok vállalása és a változtatási törekvés sokkal magabiztosabbá és nyugodtabbá tesz, mint az agyunk öntudatlan ravaszságai.

Megosztás: