Mennyit ér | egy vállalkozás?

Nemcsak az számít, mi a legnagyobb összeg, melyet elkérhet vállalkozásáért, hanem az is, mennyit hajlandóak fizetni a potenciális vevők.

Szinte minden cégtulajdonos életében eljön az a pillanat, hogy elgondolkodik azon, megválik a vállalatától. A nagy kérdés az, mennyi pénz kaphat érte, hiszen egy-egy cég értékét többféleképpen is fel lehet mérni.

A közismert módszerek közé tartozik a diszkontált cash-flow elemzés, azaz a DCF, a jövőbeli pénzáramlás jelenértéke és az úgynevezett szorzószámos cégértékelés. Ebben az esetben a korrigált vagy normalizált eredmény meghatározott szorzatát csökkentik a nettó hitelállománnyal, illetve, ha szükséges kiigazítják egy működőtőke-korrekcióval is.

Mennyit fizetne a vevő?

Hiába kapunk konkrét összeget a cég névleges értékére, ez még nem jelenti azt, hogy a vevő az egészet hajlandó vagy akár köteles kifizetni. Ennek az ellenértéknek a számításánál általában nem a nettó jövedelmet veszik alapul, hanem a kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény (EBITDA) vagy a kamat- és adófizetés előtti eredmény (EBIT) meghatározott szorzatát veszik figyelembe.

Az EBITDA-t gyakran a vállalat jövőbeli pénztermelő képesség megközelítő értékének is tekintik. Miután eldöntöttük, hogy az EBIT- vagy az EBITDA-alapú megközelítés a megfelelőbb az adott társaság számára, érdemes figyelembe vennünk, hogy kell-e kiigazításokat végeznünk a bevételek terén. A cél az, hogy a korrigált bevételek és kiadások minél jobban tükrözzék az új tulajdonos számára a jövőbeni potenciális profitabilitás mértékét – hívják fel a fel a figyelmet a Grant Thornton könyvelőcég szakértői.

Persze a képlet azért nem ennyire egyszerű, számos kiigazításra kerülhet sor. A leggyakoribb az egyszeri, nem ismétlődő bevételi vagy költségtételek: ez a leggyakoribb kategória, melyet érdemes korrigálni a cégeladási célokból adódóan. Ilyen költségtételek lehetnek az egyszeri marketingkampányok (például egy jelentősebb új termék vagy szolgáltatás bevezetésénél), de ide sorolhatók a többi között a jogi eljárásokkal kapcsolatos bevételek/kiadások, a biztosítási kárigények vagy az egyszeri szakértői díjak is.

Szintén kiigazítást eredményezhetnek a piaci ártól eltérő bevételek vagy kiadások: ez olyan esetben áll fenn, amikor a cég olyan ügyleteket köt egy másik féllel, melyek összege meghaladja vagy alulmúlja a piaci értéket. Például, ha egy vállalkozás emelt áron szerez be nyersanyagokat, vagy a piaci árnál jóval drágábban bérel irodát. Ilyen esetekben a cég eredményét korrigálni kell a piaci értéktől eltérő tranzakciókkal, majd „beállítani” a megfelelő piaci értéket.

Tulajdonosi kiadások

Sok kis és közepes méretű cég (kkv) esetében az eredmény-kimutatásban jelentkeznek olyan kiadások is, melyek a cégtulajdonosokhoz, és nem a céghez kapcsolódnak. Fontos meghatározni ezeket a tételeket, és hozzáadni az eredményekhez, mivel valószínűsíthetően az új vezetésnél nem, vagy nem ilyen formában fognak felmerülni. Ha nem korrigáljuk ezen tételeket megfelelően, akkor alulértékelhetjük a vállalkozást és tranzakció esetén „pénzt hagyunk az asztalon”.

Az egész kelet-közép európai régióra jellemző, hogy még mindig működnek olyan vállalatok, ahol nem teljesen szabályos a bér és bónuszfizetési gyakorlat. Cégeladáskor ez szintén egy igen fontos területe az EBITDA korrekciónak. Természetesen lehetnek más kiigazítások is, mint például a helyi iparűzési adó. Azt azonban minden esetben érdemes hangsúlyozni, hogy kellő figyelemmel és körüljárással készítsük el a korrigált eredmények elemzését. „Ha a kiigazítások száma és összértéke különösen nagy, illetve, ha az egyes korrekciókat nem lehet megfelelően megmagyarázni, akkor az eltántoríthatja a vállalkozás iránti érdeklődőket” – tette hozzá Gál Balázs, a Grant Thornton tranzakciós szolgáltatásainak vezetője.

Érdemes segítséget kérni azoktól, akik már részt vettek hasonló tranzakciókban vagy cégeladásban jártas szakemberek, hiszen mindez nagyban hozzájárulhat, hogy minél sikeresebb és eredményesebb legyen a tranzakció.

Megosztás: