Lehet-e új pénzt vinni | az egészségügybe?

Jobban teszi, ha már most elkezd spórolni a magánkezelés finanszírozására.

Ezt a következtetést lehet levonni, ha az ember szembesül a társadalombiztosításban utolérhető ellátásokkal. Ám aki azt hiszi, hogy ez csak a magyar egészségügyre jellemző, az alaposan téved.

Az egészségügyi ellátás az egész világon akadozik az állami finanszírozási rendszerben. Ennek több oka is van. Egyrészt sokkal tovább élünk, és így míg korábban csak néhány év volt, amely a nyugdíjas időszakra jutott, addig ez már több évtizedre hosszabbodott. A másik ok, hogy rendkívül drága a technológia, egy MRI készülék például több ezer euró. Harmadrészt az államok mindenütt küzdenek azzal, hogy az adót és járulékokat valóban beszedjék, és a szürkegazdaság ne nyeljen el milliárdokat. Ezen kívül az egészségügyet is sújtja az agyelszívás, valamint a korrupció.

Ez így együtt pedig mindenütt azt eredményezi, hogy az egészségügyi kormányzat irányítói az üres zsebeiket mutogatják. A megoldás sokak szerint az, ha az állam visszavonulót fúj, és nem akar minden egészségügyi problémára megoldást nyújtani, csak a rászorulók esetében. Az ágazat másik felét pedig – némi adópolitikai ösztönzéssel – a piacra bízza.

Magyarországon hivatalosan egyelőre még 10 milliárd forintot is alig költünk el a magánegészségügyben. A kormány 2012 óta ösztönzi az egészségbiztosítást a magánszolgáltatások finanszírozására, hiszen azóta adómentesek azok a juttatások, amelyeket a munkáltatók adnak dolgozóiknak erre a célra. Bár a biztosítási alkusz azt mondja, a piac nem fejlődik úgy, mint ahogy kezdetben remélték, ha az állami egészségügyi szolgáltatások továbbra is csak visszafejlődnek, a betegeknek nem is lesz más választásuk, mint a magánbiztosító és a magánegészségügy.

A biztosítók jelenleg havi 20-25 ezer forinttól kínálnak olyan konstrukciókat, amelyek alapján műtéti beavatkozásokat is fizetnek, de aki csak gyorsabb orvosi szakellátást vagy diagnosztikai vizsgálatot szeretne, az már havi 8-15 ezer forintos csomaggal is eredményt érhet.

A pontos összeg elsősorban az életkortól függ. Befolyásolja a havi kiadás mértékét az is, hogy szükség esetén mekkora önrészt vállal be a beteg, vagy van-e felső limitje az igénybe vett egészségügyi szolgáltatás árának, illetve maximálják-e a biztosító által finanszírozott ellátások számát vagy összegét, tehát hogy évente például két beavatkozást vagy legfeljebb, mondjuk, kétmillió forintig fizetnek ki.

Az egyik legnagyobb magánszolgáltató, a Medicover például saját biztosítási rendszerben szerződik a betegekkel, az Union biztosítónak saját szolgáltatásszervező cége van, az Uniqa pedig kizárólagos biztosítója lesz a Duna Medical Centernek.

Magyarországon napjainkban mintegy 30 ezer embernek van magán egészségbiztosítása, ezekből a cégek által fizetett biztosítás 65-75 százalékot tesz ki. Egy hasonló lélekszámú országban, mint például Ausztriában ugyanakkor a lakosság 30 százalékának, vagyis 2,5 millió embernek van magánegészségügyi biztosítása.

A hazai magánszolgáltatók most azért lobbiznak, hogy az állam újabb adókedvezményekkel, pontosabban adóvisszatérítéssel ösztönözze az állami rendszeren kívüli ellátások igénybevételét. A hivatalosan megjelenő évi 7-10 milliárd forintos költéssel szemben ugyanis valójában már manapság is egy 30-50 milliárd forint az az összeg, amely magánkiadásként jelenik meg az egészségügyben, csak ennek jelentős része az adóhivataltól elrejtve, zsebből zsebbe folyik el.

Megosztás: