Igen-nem: | a hatékony kommunikáció nyomában a hatékony kommunikáció nyomában

Bár nem vitatjuk, hogy vannak olyan szituációk, amelyekben nem feltétlenül kell minden lapot kiteregetni, de mégis sokat nyerhet vele az üzleti és magánéletben is, ha tud nemet mondani, illetve mer kérni a másik féltől.

Jelölje ki a határokat!

A saját és mások határainak tiszteletben tartása egyre gyakoribb coaching téma. „Coachként értő figyelemmel, gazdag eszköztárral és hatékony kérdezéstechnikával dolgozom. Korábban jellemzően az asszertivitás volt népszerű téma, amely az önérdek-érvényesítést jelenti – a másik fél tiszteletben tartása mellett. Szerintem ehhez mindenképp érdemes hozzátenni a határok tiszteletben tartását is. Meghallani és kimondani az igent és a nemet, különbözőképp jelenthet kihívást” – fogalmaz Papp Eszter független business coach.

Üzleti tárgyalásokon és a munkahelyi kapcsolatokban is gyakran előfordul, hogy a határozott igen vagy nem kimondása helyett sokan inkább kerülgetik a választ.

Önre melyik jellemző?

  1. „Előfordul, hogy nem merek nemet mondani, pedig tudom, hogy ki kellene állnom a véleményem mellett.”

Aki képtelen nemet mondani, sokszor bűntudatot érez, és úgy éli meg, mintha mások irányítanák. Ez előbb-utóbb időgazdálkodási problémákhoz vezethet, ami sokszor csak a jéghegy csúcsa. A valódi ok mélyebben, a megfelelési kényszerben rejlik. Az ilyen problémákkal küzdő embert a környezete kizsákmányolhatja, és a lelkiismeretére játszva sakkban tarthatja. Félelmei között valószínűleg gyakran jön elő a „Mit gondolnak mások?” kérdés.

Miről ismerhet magára?

– Gyakran túlórázik, és bevállal olyan feladatokat, projekteket is, amelyek már nem, vagy csak komoly áldozatok árán férnek bele az idejébe.

– Sokszor úgy érzi, bárcsak máshol lehetne.

– Legbelül az az érzése, hogy nem a saját életét éli.

– Lényegtelen megbeszéléseken vagy unalmas családi ebédeken, vendégségekben tölti az idejét.

TIPP:

Ha sikerül változtatnia a gondolkodásmódján (akár coaching folyamat segítségével), rájöhet, hogy nem a másikra mondott nemet, csak önmagára igent. Ezzel megváltozik a hozzáállása is, és élhetőbbé válnak mindennapjai.

 

  1. „Mindig elérem a célom, mások véleménye vagy érzései kevésbé érdekelnek.”

Másokra hárítja a felelősséget az, aki képtelen meghallani a nemet. Hajlamos a környezete kizsákmányolására, a többi embert manipulációval vagy követeléssel igyekszik rávenni arra, hogy az ő terhét cipelje. Folyamatosan megsérti mások határait – sorolja a szélsőségesebb jellemzőket Papp Eszter. Előrelépés lehetne számára, ha a kölcsönösen előnyös megoldásokra törekedne. Fontos mérlegelnie, hogy hosszú távon sokkal kifizetődőbb, ha megpróbálja valóban megérteni, mit is szeretne a másik fél. Az elégedettebb környezet pedig motiváltabb marad, és eredményesebb együttműködést biztosíthat. Ha változtat, akkor akár hónapokba telhet, mire a környezetében észreveszik, hogy egy erőteljes személyiség dolgozik saját magán. Fontos a kitartás, vigyázzon rá, hogy ne mozduljon el a kisebb ellenállás felé. Ne éljen (vissza) erőfölényével a már kialakult helyzetekben, mert sosem késő elkezdeni és valóban odafigyelni másokra.

Miről ismerhet magára?

– Ennek a típusnak az egyik legnagyobb kihívása, hogy nem veszi észre magát, viszont a környezetében élők annál könnyebben beazonosítják.

– Számára sokszor vakfolt a saját viselkedése, hiszen ha jelzik is felé, vagy meg sem hallja, vagy nem veszi komolyan.

TIPP:

Támogassa a másik felet, segítse abban, hogy ő is bátran képviselje álláspontját, különösképp, ha a másik alárendelt viszonyban van. A jó kérdezéstechnika és empátia a kulcs.

 

  1. „Általában egyedül oldok meg mindent, nem szívesen kérek segítséget.”

 A nem kimondása vagy meghallása mellett az is fontos terület, hogy észrevegye, ha a másik igent mond. Aki nincs tudatában saját érzelmi, lelki, kapcsolati szükségleteinek, az sokszor nem fogadja el a feléje nyúló segítő kezeket. Esetleg az is előfordulhat, hogy tagadja a szükségleteit, mert úgy véli, azok kifejezése helytelen. Fél segítséget kérni, illetve elfogadni. Ennek oka lehet például: a bűntudat, a cserbenhagyástól való félelem vagy a túlzott megfelelési vágy.

TIPP:

Figyeljen a környezetére, és éljen a valódi lehetőségekkel. Merje elhinni és elfogadni, ha valaki ajánlkozik. Minél pontosabban kifejezi, hogy az Ön számára mi és hogyan jelent valódi segítséget, annál kisebb a félreértés vagy a csalódás valószínűsége.

 

  1. „Természetesnek veszem, hogy a beosztottjaim mindenben támogassanak, hiszen én építettem fel a céget, én vittem sikerre. Igazán csak magamban és a tudásomban bízom.”

Az igen kimondása is van, akinek gondot okoz, például, ha elvárja, hogy kérés nélkül is kiszolgálják mások. A coach szerint önközpontú az, aki mindig magára koncentrál, és nem veszi észre mások szükségleteit. (Ez nem tévesztendő össze azzal a jogos igénnyel, hogy megfelelően gondoskodjunk saját szükségleteinkről.)

Miről ismerhet magára?

– Zömében magáról beszél.

– Felszínes érdekkapcsolatokat ápol.

– Beszélgetés közben indokolatlanul sokszor átveszi a szót, és valódi empátia helyett a figyelem fókuszába önmagát, illetve a saját történeteit állítja.

– Kérdései tisztázó jellegűek, és a témák általában a saját szükségletei.

– Ritkán kérdez másokról, kevéssé érdeklődő.

TIPP:

Számára az éber jelen-lét hozhat változást, amely segítségével minőségi kapcsolatokat ápolhat, mielőtt még kimeríti a barátságait, rokoni szálait az egyoldalú hozzáállása miatt.

 

„Könnyen előfordulhat, hogy ugyanazon személy többféle határtartási problémával is küzd egyidejűleg. Bárhogy is legyen, az empátia, a kérdezéstechnika, az időgazdálkodás és az önérdek-érvényesítés mind tanulhatóak, valamint a tapintatos viselkedés, az udvariasság, és a figyelmesség az élet fontos pillanataiban döntő lehet” – tanácsolja Papp Eszter.

 

Szeretné a témához kapcsolódóan kipróbálni a coaching nyújtotta lehetőségeket?

Ingyenes, úgynevezett nulladik találkozás keretein belül megteheti! Időpontegyeztetés: hu.linkedin.com/in/pappeszter/

 

Megosztás: