Hogyan kezeljük | a csapat Fenegyerekét?

„A kolbászos rántottában a csirke csak érintett, de a disznó, az elkötelezett is” – mondja Molnár Imre, coach.

Azoktól, akik valamiben igazán profik, ne várjunk elkötelezettséget egy munkahely iránt. Pláne ne egy főnök iránt – véli coach szakértőnk, Molnár Imre. – Valamicskét ugyan hűségesek lehetnek a munkahelyükhöz, ha ezt a szakmai profizmus megengedi, és ha meg is becsülik őket. Amihez viszont biztosan hűségesek, az a szakmájuk. A szaktudásuk.

Egy profi orvos, IT fejlesztő, tanár, biológus nem a főnöke miatt dolgozik valahol és nem is a Brand az, ami vonzza. Egyszerűen csak most éppen ott dolgozik, ahol. Amíg megbecsülik, értékelik. Ha nem kapja meg az elvárt méltóságot, akkor előbb-utóbb kiábrándul.

A Fenegyerek egy szervezetben az a profi szakember, akit a főnöke szinte naponta ki akar rúgni, mégsem teszi meg. Kicsit úgy, mint a középkorban az udvari bolond, aki bármit kimondhatott, mégsem vágták le a fejét. Nagyon hasznos szerepet töltött be és nem csak szórakoztatott. Kicsit tanácsadóskodott, sőt talán mai szóval élve coacholta is a királyt.

Ilyen Fenegyerekek nagyon jók lennének ma is. Pláne nagyobb, több ezer fős munkahelyeken, ahol a realitás, a végrehajtói szint nagyon messzire került a döntéshozóktól. Ahol több évtizede dolgozó termékmenedzserek tényleg elhiszik, hogy a mosópor intelligens. Akik már hosszú ideje nem láttak valódi ügyfelet és azok valódi igényeit, és C.K. Prahalad szavaival élve, uralkodó gondolkodásmódtól fertőzöttek.

Az uralkodó gondolkodásmód a szervezeti intelligencia egy alapvető elemének tekinthető, míg a szervezeti tanulás a stratégia, a rendszerek, az értékek, az elvárások és a megerősített viselkedés szintjén jelenik meg, melyek aztán visszacsatolásokon keresztül magát az uralkodó gondolkodásmódot is alakítják.

Azok a cégvezetők, akik elhiszik saját sajtótájékoztatóikat, PR cikkeiket, komoly bajban lesznek egy Fenegyerek nélkül.

A Fenegyerekek izgágák, kezelhetetlenek, mindig a kirúgás határán táncolnak, de mégis ritkán rúgják ki őket. Nem pazarolnak időt a középszerűre, mert saját világképük van. És ami talán a legfontosabb, több kérdésük, mint univerzális válaszuk. Mernek kérdezni és megkérdőjelezni, amit a többség evidensnek fogad el a szervezetben. Kimondják azt, amire senki sem gondolt. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenki, aki „ellenzéki”, az Fenegyerek.

Ha túl sok a Fenegyerek, akkor az veszélyes, ha túl kevés, akkor elszürkül a szervezet. Abból, hogy megengedhetnek maguknak extra kiváltságokat, nem következik, hogy meg is engedik, és az sem, hogy érdemes megengedniük. Keressük az egyensúlyt az extremisztánok és a középszerűsztánok között.

„Ha legalább egy elképzelésüket nem neveti ki valaki, akkor nem eléggé kreatívak” – mondja róluk Bill Gates.

Megosztás: