Ha teljesen kiégett | Nem biztos, hogy csak a váltás segít!

Gyakran előfordul, hogy a karrier, ami egykor a vágyálmunk volt, mostanra erőltetett menet, mindennapi robot lett. Váltás előtt azért érdemes gondolkodni.

Nem csak hazai példa, nemzetközi tény, hogy a munkavállalók többsége egyáltalán nem elégedett a munkájával – derül ki a Gallup piackutató jelentéséből. Háromból csupán egy dolgozó érez magas szintű kezdeményezőkészséget, elkötelezettséget, szenvedélyt a munkavégzése során, legyen szó akár Európáról, vagy az Egyesült Államokról.

Az elégedetlenségnek számos oka lehet: talán úgy érezzük, hogy újra és újra csak ugyanazt csináljuk, megkérdőjelezhetjük a munkánk értelmét. Lehet, hogy a főnökünk egy korlátozó mikromenedzser, aki nem törődik a dolgozói fejlődésével. De az is megeshet, hogy a bennünk végbemenő fejlődés miatt érezzük úgy, hogy már mások a prioritásaink, mint amikor elkezdtük az aktuális munkánkat. Mindegy, hogy mi a kiváltó ok, a legújabb tudományos kutatások azt sugallják, hogy érdemes újragondoljunk szakmai életünket, ugyanezt javasolja a Harvard Business Review szakembergárdája is.

Három fő kategória

A tanulmányok szerint a dolgozók általában három kategóriába esnek bele: egyesek a munkájukat a karrierjüknek tekintik, mások csupán munkának látják, míg megint mások hivatásnak. Talán nem meglepő módon ez a harmadik csoport az, amelynek tagjai nagyobb teljesítményt érnek el, és elégedettebbek a munkájukban.
A kulcs az, hogy meghatározzuk, mi hajt minket, mitől vagyunk szenvedélyesek, mi motivál igazán, majd ezekből kell építkeznünk. Ha már semmi, itt a gond. Nem elképzelhetetlen, hogy ami a 20-as éveinkben ösztönzött minket, az többé már nem annyira vonzó. Ne erőltessük 30, 40, 50, 60 éves énünket a huszonéves korunk ambícióira, még akkor sem, ha időközben nem találtunk más hivatást.

Lehetséges megoldások

Átirányítás

Nem a munkahelyváltás az elsődleges, ne rögtön a legrosszabbal kezdjük. A magatartáskutatók által készített vizsgálatok azt mutatták, hogy az emberek fantáziadúsan és hatékonyan tudják újratervezni a munkájukat, vagy áthangolni azt egy általuk kedvelt formába, ha arról van szó. Ha például élvezzük a statisztikát, de nem szeretjük az értékesítést, tegyük fel magunknak a kérdést, vajon el tudjuk-e tolni a felelősségünket az általunk kedvelt irányba.

Inspiráló hobbik

Foglalkozzunk többet a munkán kívüli szenvedélyünkkel, nem fontos hazavinni a mindennapos benti terheket! A munkán kívüli szenvedélyek megélése és a bennük lévő lehetőségek kiaknázása sikeresen ellensúlyozhatja a heti öt napos, reggeltől délutánig tartó munkát. Ezek a törekvések akár pozitív változásokat idézhetnek elő a munkában is, hiszen energiával, inspirációval tölthetnek fel.

Főnöki oldalról

Ha jó a szervezeti kultúra, megfelelő a munkatársi közösség, a kollégák és a felettesek rendszeresen elismerik a jó munkát; ha a dolgozó úgy érzi, megbecsülik, akkor ezek már önmagában fél sikert jelentenek. Amit ezen felül tehetünk, az az, hogy biztosítjuk a szakmai képzés lehetőségét, valamint hogy speciális tréninggel készítjük fel a veszélyeztetett alkalmazottakat a stressz kezelésére.

Mi vezet a kiégéshez?

A kiégés vagy burnout szindróma a munkával kapcsolatos érzelmi kiégést jelenti. Az állapot mind testi, mind lelki tünetekben megmutatkozhat. Ilyenek a fáradtság, feszültség, ingerlékenység, munkához és munkatársakhoz való negatív hozzáállás, csökkent teljesítőképesség, alvászavar, szorongás, csökkent önértékelés. A kiégett munkavállaló törekvései és cselekvése hiába valóak. A burnout szindróma leggyakrabban a középvezetőket, az ügyfélszolgálatban dolgozókat, az üzletkötőket érinti.

Ehhez általában a perfekcionizmus, az önbizalomhiány, az önmagunkkal szemben támasztott túlzott elvárások, vagy a magánéleti sikertelenségek is hozzájárulhatnak a burnout szindróma kialakulásához. Másrészt munkahelyi tényezők is szerepet játszanak a kiégés létrejöttében: ilyen például a túlterhelés, a pozitív megerősítés vagy az előrejutási lehetőség hiánya, a túl nagy felelősség, a túlzott adminisztratív terhek.

Megosztás: