Betegszabadság | nem táppénz!

Sokan nem tudják, mit jelent a betegszabadság, így érdemes röviden tisztázni, miben tér el a táppénztől.

A betegszabadság szabályait a Munka Törvénykönyve szabályozza. A betegszabadság az az idő, ami alatt – nyilvánvalóan – megbetegedés miatt nem megyünk munkába, csak ilyenkor a távollétünk idejére járó bérünket a munkáltató fizeti, nem pedig a társadalombiztosítás. A betegszabadság ideje 15 munkanap (nem naptári nap), ha tehát pár hétre lebetegednénk, akkor egy adott évben a betegség első 15 munkanapjában betegszabadságon vagyunk, amint pedig ez letelt, akkor táppénzre megyünk. Ez a két dolog folyamatos, nem jelenti azt, hogy meg kell szakítani, csak mert másként nevezzük – hívják fel a figyelmet a munkajogászok. A 15 munkanap addig adható ki, és annyi részletben, míg el nem fogy egy naptári éven belül. Ha tehát valaki januárban beteg lesz egy hétre, akkor 5 munkanap betegszabadságot adnak ki részére, februárban két hétre lesz beteg, akkor 10 munkanap szabadságot, és ha májusban ismét megfázással kell otthon feküdnie, akkor – mivel már kimerítette a betegszabadságát – táppénzre válik jogosulttá.

Munkaszüneti nap

A betegszabadságba nem számít bele a munkaszüneti nap, így erre az időre kifizetett távolléti díj nem a betegszabadság miatt jár, hanem mert a jogszabály szerint keresőképtelenség esetére 70 százalékos távolléti díjat kell kapnia. Ha nem keresőképtelen valaki a munkaszüneti napon, akkor száz százalékos a távolléti díj. A havidíjas munkavállalóknál ez a dolog nincs így megbonyolítva, náluk nincs jelentősége a munkaszüneti napnak. Nem jár betegszabadság a munkavállalónak, ha üzemi baleset miatt nem tud dolgozni, vagy foglalkozásából eredően betegedett le, illetve aki veszélyeztetett terhes. Ilyenkor ugyanis baleseti ellátást kell kapnia. A betegszabadság csak a fennálló munkaviszony alatt jár, így ha az megszűnik, akkor már nem beszélhetünk betegszabadságról és most már másról sem, hiszen a passzív táppénzt eltörölték. A jogszabály egyértelműen fogalmaz: biztosítási jogviszonynak kell fennállnia. A betegszabadságot úgy adja ki a munkáltató, hogy a munkavállaló elmegy orvoshoz, aki megállapítja a megbetegedést, igazolást ad számára, amit a dolgozó odaad a munkáltatójának, és így az általános munkarendben dolgozóknál munkanapokon adja ki a betegszabadságot, ugyanúgy, mint a rendes szabadságot.

Otthonmaradás

A szabadságot kivevők általában 6-7 napot maradtak otthon a beteg gyermekkel, tízből nyolc esetben pedig az édesanya gondoskodik a csemetéről – olvasható a Profession közleményében. Átlagosan háromszor gyakrabban fordul elő, hogy a szülő helyett valamilyen más családtag, például nagyszülő vigyáz a gyermekre. A munkavállalók 60 százalékának nehéz megoldania, hogy a gyermek betegsége miatt szabadságot vegyen ki, az arány az alapfokú végzettséggel rendelkezőknél és a fizikai munkát végzőknél jelentősen magasabb (80 százalék) – áll a felmérésben. Megfigyelhető, hogy az alacsonyabb beosztásban dolgozók és a felső vezetők esetében a legnehezebb megoldani az otthonmaradást a beteg gyerekkel. Előbbi esetben a munkavállalók félnek, hogy nem tartják őket megbízható munkaerőnek, míg az utóbbinál a helyettesítésre nincs szinte soha megfelelő lehetőség.

Megosztás: